Lehet-e szétnyílt hasizommal hordozni?
Hordozni jó! Nagyon jó érzés ilyen közel tartani magadhoz folyamatosan a babát. Praktikus is, sokszor elképesztően megkönnyíti az életet, az alvást, a közlekedést. Jót tesz a csípőfejlődésnek és a kisbaba idegrendszerének is. Senkit sem beszélnék le a hordozásról, érdemes azonban tudatosítani, hogy hogyan hat mindez az anya testére.
A terhesség alatt a tartás megváltozik: fokozódnak a gerinc görbületei, ezzel párhuzamosan statikai és hormonális okokból meggyengül a törzsizomfűző. A szülés után ehhez még hozzáadódik, hogy a baba tartása, a szoptatás miatt gyakran még inkább előreesnek a vállak. Mindez a tartásváltozás semennyire nem tesz jót a törzsizmok (ezen belül a hasizmok) összehangolt, funkcionális működésének. Erre a rosszul tartott gerinchelyzetre sajnos ráerősít, ha elöl hordozod a babát: még jobban kitolod a csípőt, még jobban előreejted a vállad közben.
Fontos azt is tudni, hogy a hordozás a gát izomzatára is nagy terhet ró, ami szintén problémás terület a szülés után, az esetleges panaszokat (inkontinencia, süllyedés) a hordozás gyakran súlyosbítja.
Mit tehetsz?
-Foglalkozz célzottan a hasfal és a gát regenerációjával, és a tartásod helyreállításával.
– Mindig a baba korának megfelelő hordozóban, vagy kendő esetén alkalmas testhelyzetben precízen megkötve hordozz, minél egyenletesebben eloszlatva a testsúlyt.
– Bármilyen hasizom/szétnyílt hasizom/ köldöksérv/gátizom probléma, fájdalom, kellemetlenség esetén csak rövid ideig hordozz egyhuzamban- ez maximum 45-60 percet jelent.
– Lehetőség szerint kerüld a féloldalas, csípőn hordozós helyzeteket, ha mégis használod, gyakran válts oldalt.
Csinálom a gyakorlatokat, de nincsen változás. Miért?
Először is, lehet, hogy nem jó gyakorlatokat csinálsz. A szétnyílt hasizom kezelésének protokollja sokat változott az elmúlt években- egyre többet tudunk erről. Fontos, hogy szakszerű és FOKOZATOSAN NEHEZEDŐ gyakorlatokat csinálj– egész apró mozdulatokkal kezdve. Az a gyakorlat, amit nem tudsz megcsinálni, csak valami „olyasmit”, ami hasonlít rá, nem lesz hatásos.
Persze, az is lehet, hogy nem egészen jól csinálod a gyakorlatokat. A hasizom regenerációjának egyedül is neki lehet vágni, különösen ha egyébként is szoktál sportolni, mozogni, jógázni, ha valamiféle testtudattal már rendelkezel. Viszont itt pont a relatíve gyenge izmokat (mint például a haránthasizom) próbáljuk erősíteni, illetve az izmoka mozgásszinkronját kialakítani. ezért oda kell figyelni a precizitásra, hogy ne valami mást mozgass. Szintén oda kell figyelni a gyakorlatokhoz tartozó légzésre: mikor ki, mikor be, illetve a légzésben résztvevő izmokra is.
Fontos az is, hogy NE ÁRTS magadnak. Lehet , hogy tornázol, de közben egy csomó dolgot csinálsz, ami hátráltatja a regenerációt: nem pihensz, nem alszol eleget (ez mondjuk teljesen életszerű kisgyerekes anyáknál…)
Van egy csomó mozdulat, amit sport közben a legjobb szándékkal csinálhatsz, pedig nem kéne: például a hasprés, a teljes felülés, a túl intenzív hátrahajlások, a túl intenzív gerinccsavarások. Ezek nyújtják a hasfalat, amit közben épp próbálsz tónusba hozni.
Fontos megtanulni azt is, hogy hogyan állj egyenesen: a jó testtartás azért kell, mert ebben a helyzetben működnek jól a törzsizmaid, és nem terheled feleslegesen a has-és a gátizmokat.
Végül pedig: a szétnyílt hasizom javulása NEM egyenlő pusztán a rés záródásával. A fő szempont, hogy a hasfal funkciója ( erőátvitel és a hasűri nyomás fenntartása) javuljon a hasfal szerkezetének átalakulásával: azaz feszesebb legyen és tónusosabb. Sokszor ebben van javulás, még ha a rés maga nem is záródik látványosan.
A cikk előzményét itt találod!
