Gyerekkel edzeni? Otthoni torna? Hogyan?
A gyerekes létben, különösen a nonstop otthonlevős periódusban praktikusan azonnal felmerül a kérdés, hogy MIKOR mozogj? Rendben, alszik a gyerek, de arra a félórára-egyórára-esetleg kettőre már sorban állnak a tennivalók. Emailek, rendrakás, fürdés, egy kis jóleső bambulás, ide kellene akkor még beleilleszteni a mozgást? Vagy? Este 10-kor?
Ráadásul tele van a facebook cuki videókkal, ahol kedvesen sertepertélő gyerekek között guggol vagy fekvőtámaszozik az izmos anyuka (vagy apuka), mutatva, hogy gyerekkel is lehet! Én is csináltam egy videót ebben a műfajban, a kilenchónapos és tízkilós Szofikát emelgetem rajta sokfelé, ez az egyik persze, amit a legtöbben szerettek, lájkoltátok, amit köszönök, de azért mondanék hozzá pár mondatot.
Szóval, ott igyekeztünk cukik lenni mi is, és időnként nagyon vidáman lehet gyerekkel edzeni mindenfélét. Velem is sokszor előfordult, nézd meg, lehet belőle ötleteket meríteni. (a youtube-csatornámon meg a Facebook-oldalon eléred).
Mozogni mindig jobb, mint nem mozogni
Mégis, általában jobbnak tartom a gyerek nélküli mozgást. Sajnos a gyerekes lét hektikus kiszámíthatatlanságának ismeretében, és tudva, hogy ezzel a legtöbb nő egyedül küzd meg, szóval ismerve a nehezítéseket, egész egyszerűen nem mondhatom ( egész pontosan: nem lenne arcom hozzá), hogy azt mondjam, MINDENKÉPP gyerek nélkül mozogj otthon. Ha nincs más megoldás, tornázz csak nyugodtan úgy, hogy egy-két gyerek asszisztál hozzá, utánoz, húzkodja a hajad, jó esetben legózik, stb.. (Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, teljesen sikerült rászoktatni a gyerekeit, hogy ilyenkor ne zavarják, egy hétig csak erre trenírozta őket. Ez jó tipp, de nem biztos, hogy mindenkinél összejön.)
Szerintem az ELSŐ SZÁMÚ SZABÁLY: mozogni mindig jobb, mint nem mozogni.Mindig. Bárhogy, minden körülmények között.
Szóval, ha ennyi fér bele most, akkor ez van, viszont szakemberként (és sorstársként ) egyébként sosem javasolnám a gyerkekkel való, megosztott figyelmű, ide-oda kapkodó tekintetű edzést.
Figyelj magadra!
Edzőként, tanárként azért nem, mert a mozgás KONCENTRÁCIÓ és figyelem. Ahhoz, hogy pontosan végre tudj hajtani egy mozdulatot, az izmaidat a megfelelő módon és arányban kell összehúzni, tartani vagy ellazítani, térben és időben koordinálni, a légzéssel összehangolni, a mozdulatot egy adott ponton megtartani… lehetne még fokozni, de szerintem értitek így is, a mozgások pontos kivitelezése egy bonyolult idegrendszeri folyamat, az úgynevezett Gamma-hurok szabályozza. Ráadásul sokszor egy-egy beidegzett mozgásmintát kell megpróbálni kijavítani, tipikus példája ennek az egyenesen állás/felállás. Megszoktad, hogy valahogyan állsz, ez lehet rossz tartású, ferde, beesett derekú valami, ahhoz, hogy felülírd a megszokott mozdulatodat, tudatosítsd és megjegyezd az újat, nagyon oda kell figyelni- ezt a tudatosságot a legjobb tanár sem tudja megcsinálni helyetted.
Amikor ÚJ dolgot tanul a tested, és mindenféle idegi szabályozást kell átalakítani,akkor iszonyú fontos, hogy figyelj magadra– például a szülés utáni regeneráció tipikusan az a helyzet, ennek elengedhetetlen része a légzés- mozdulat- törzsizmok- gátizmok összehangolása , ami nem fog menni, ha nem figyelsz oda ( ha odafigyelsz, egy darabig akkor is eltart 🙂 Ezért mindenképp javaslom, hogy próbálj arra törekedni, hogy egyedül (is) tudj tornázni.
Engedd meg magadnak!
Anyakollégaként , sorstársként is ezt mondom, hogy jobb egyedül mozogni.
Egyszerűen megérdemled, hogy akkor csak magadra figyelj, és ne kelljen ide-oda megosztani a koncentrációt. Ráadásul mozogni élvezet, ha belemerülsz és átadod magad annak, hogy figyelj a tested visszajelzéseire közben. Különben csak monoton rugózás lesz az egészből.
