A múltam a táncos élethez köt, egészen pontosan a kortárs tánchoz. Kicsi, nagy és közepes táncterem, évekig minden nap, hétvégén is, iskola, diploma, bemutatók, próbák, előadások itthon és külföldön. Együttesek: Közép-Európa Táncszínház, Szabó Réka Társulata, Bozsik Yvette, Szegedi Kortárs Balett, Gergye Krisztián, ösztöndíjak itt-ott, saját darabok, koreográfus szak a Színművészeti Főiskolán.
Aztán úgy 10 év után elég lett a tánc zártságából – ez egy szűk, zárt világ, fegyelmezett életformával – és elkezdtem gondolkodni: na mi lehet ennek az ellentéte? Legyen pörgős és legyen valami haszna is a világ szempontjából. Hoppá, kultúraközvetítés! Legyen a tévé! Hirtelen felindulásból jelentkeztem tévés műsorvezetőnek az mtv-be, ami akkor épp számtalan megújulási kísérletének egyikeként nyitott is volt sokféle újra, felvettek, és egy ideig ott vezettem kulturális műsorokat, leginkább Kultúrház ismert ebből. Aztán egyre inkább a klasszikus riporteri helyzet kezdett érdekelni, nem csak a szereplős műsorvezetés, hanem a teljes műsorkészítési folyamat, utána akartam menni a sztoriknak, emellett a szociológia szakos diplomámat sem akartam porosodni hagyni. Megtanultam forgatni, vágni, riporterkedtem itt-ott pár évet, műsorokat készítettem a Spektrumnak és a Spektrum Home-nak, végül egy kis időre kikötöttem az Indexvideónál.

Közben még elég sokáig táncoltam (meglehetősen zsúfolt napjaim voltak :-), végül a gyerekeim születése előtt léptem ki az aktív táncosi létből. 2012-ben megszületett az első, 2015-ben a második gyerekem – ez sok szempontból sorsfordító volt. Köréjük és az Anyatest Projekt köré szerveztem és szervezem a napjaimat, mert úgy érzem, innentől csak a lényeg számít az életben. A lényeg pedig errefele van: akiket szeretünk, legyünk azokkal a lehető legtöbbet. Amit legjobban szeretünk, csináljuk azt, ez pedig nekem mindig is a test kutatása és a mozgás volt.