Mélypontok, holtpontok – a leamortizált anya

Eltűnésem okai, avagy az anyaság nehéz időszakai

Sok órát tartok mostanában, viszont kevesebbet írok.

Több oka is van, egyrészt újból tanulok egy kicsit, volt elég sok közgazdasági dolog, aztán egy csomó élettan, anatómia, edzéselmélet és hasonlók, izgalmas, csak még nem sikerült a napok megnyújtásának új módját feltalálni. Addig is a klasszikus módszerrel élek (kávé, kávé, kávé!) – de így sem fér bele minden.

Másrészt sok új dolgot tervezek, klasszak lesznek, majd, egyelőre még semennyire nem látványosak, csak a jéghegy csúcsa alatti előkészületek zajlanak, hogy úgy mondjam 🙂

Harmadrészt, eddig töretlen optimizmussal és szinte csak nyűhetetlen energiával és folyamatos „hurrá, ez is mennyivel könnyebb, mint először volt”- érzéssel kísért második anyaságom épp kicsit holtponton van. Nyűgös vagyok.Épp be vagyok sokallva a monotonitástól. Attól, hogy az egyedül enni tanuló gyerek hányszor szórja tele a padlót morzsával-vízzel-főzelékkel-roppanós kölesgolyóval-almadarabbal. (Egyébként nagyjából négyszer, mármint étkezésenként négyszer). Ezt a számot szorozzuk meg hárommal, ennyiszer dobja le hozzá a kanalat is.

A tízkilós kézisúlyzóm

Aztán attól is eléggé borús a kedvem, hogy már elfelejtettem milyen végtelenül, derekat megfájdítóan kényelmetlen egy járni, egyedül megállni még nem tudó, ámde súlyos gyerek. Szofikám ugyanis nehéz, de nagyon. Cuki hurkái vannak, meg eléggé hosszú is, kábé fél évvel szokták idősebbnek nézni. (Illetve, a másik verzió, hogy én is megkapjam a magam részét az anyákat érő rosszalló pillantásokból: tápszeres?- kérdeznek gyanakodva rá. Nem, csak jó nagy.) Ezt a tíz ficánkoló kilót egyfolytában félkézzel hordozom. Leguggolok hogy kivegyem a valamit, közben tartom, felállok, leesik a kulcs/telefon/ zsepi, megint leguggolok. Gyakorlatilag egész nap jó féloldalasan guggolgatok, néha váltok hogy egyenletesen zsibbadjon mindkét karom, illetve igazságosan szétosszam a kezdődő ínhüvelygyulladást a két kezem között.

Előderengenek három évvel ezelőtti emlékeim, hogy ez az állni-járni tanuló időszak mennyire gyilkos, deréktörős, karfájdítós, hátfájós.

Szofi az élő súlyzóm

Emellé a belém csimpaszkodás társul. Babaujjak szorítanak meglepő erővel, kék foltokat hagyva (esetlegesen szúrós körmökkel, ha épp nem hagyták szépen levágni magukat).

De a legjobban, leges-leges-legjobban a nadrágomba kapaszkodást utálom. Ez olyan érzés mintha valaki nagyon-nagyon erősen korlátozna és rámkényszerítené az akaratát. Lépni sem tudok semmilyen irányba, és még nevetségesnek is érzem magam, mert a gatyám is szép lassan le szokott csúszni tőle.

Na, így vagyunk most itthon, kettecskén, illetve az oviidőn kívül meg hármasban. A férjem, aki operatőr és egy filmet forgat, most épp gyakorlatilag heti 7 nap folyamatosan dolgozik. Ez szintén nem lendít a helyzeten.

Ez utóbbi a magányos gyereknevelésről ugyan az én egyéni sirámom, de amúgy az időnként előbukkanó mélypontok valószínűleg természetesek. Ebbe a gondolatba kapaszkodom.

Emellett azon is többször gondolkoztam már, hogy melyik az anyákat fizikailag leginkább meggyötrő időszak. A kezdeti hasfájós-nemalvós, vagy a kismotorral- elszáguldó-gyerekután-szaladós, vagy ez a mostani. Nem tudnák dünteni, de ez  a mostani időszak nem (sem) könnyű, az biztos. Kíváncsi vagyok, hova fokozódik még a helyzet.

Kitartás minden totyogó anyukájának!

Tetszett?

Megosztás itt: facebook
Megosztom Facebookon
Megosztás itt: email
Elküldöm emailben

További cikkek

Feliratkozom a hírlevélre

Tóth Tímea

TÓTH TÍMEA

Timi egy csodásan mozgó, remek hangú oktató, aki a hatha- és gerincjógában, valamint a táncban is otthonosan mozog. Jelenleg kortárs táncot tanít a Műhely Alapítványnál, a Jurányi Házban és a Trafó Stúdióban, valamint a Mandala Jógastúdiókban tart hatha-, gerincjóga- és flow jóga órákat. 

BIO

  • Táncos és próbavezető, modern tánc szakirány (Magyar Táncművészeti Főiskola)
  • Sportoktató OKJ 5181303
  • Jóga mozgásterapeuta
  • Ashtanga jóga oktató RYT200
  • Gerincjóga oktató RYT200
  • Hatha jóga oktató RYT200 (Mandala Jógastúdiók)

MINI INTERJÚ

Jelenleg mennyit mozogsz?

Igyekszem napi szinten mozogni, ezeknek egy része ugye az óratartás, másik része pedig a saját gyakorlásom. Attól függően, hogy mire van időm, vagy hogy hogy érzem magam éppen, ez lehet jóga, tánc, erősítő edzés vagy éppen gyógytorna. 

Mit tanácsolsz annak, aki nem talál időt a mozgásra?
Kezdje “kicsiben” 🙂 Rövidebb időtartamban, olyan mozgásformát válasszon, ami örömet ad, feltölt. Eleinte ez lehet 15-20 perc is akár, és ha ez rendszeressé tud válni, az már remek. Nagyon szuper online edzéseket, jógaórákat lehet találni a neten, amik bármikor elérhetőek, és gyakran rövidebbek is, hogy könnyebben beilleszthetőek legyenek a napirendbe. 

Mi a kedvenc motivációs idézeted?
“A változás örök” – most éppen ez 🙂

Mi jut eszedbe a szóról, hogy jóga?

Tudatosság, belső csend, megérkezés.