A jó viszony a testeddel alap a jó élethez! A mozgás öröm!

Az Örömterv blog szerzője, Ur Anita készített velem interjút a sikeres nők sorozat keretében, ahol elmondom miért öröm nekem a mozgás.

Nem kellett szabványválaszokat adnom, olyan jó kérdéseket kaptam tőle, hogy még a forradalmárt is kihozta belőlem. A mozgás öröm, ez az amiben én mindig nagyon hiszek. Egy kis részlet az interjúból:

“Hogyan szereted nevezni magad? Gondban vagyok a foglalkozásodat illetően…

Táncművész, edző, posztnatális edző (PFA), és még azt is hozzá szoktam tenni a végén, hogy szociológus. Ez utóbbin szoktak is röhögni, amikor bemutatkozom. Egyébként a szociológus végzettségemnek igenis van köze a többihez. Az Anyatest Projektben pedig különösen van jelentősége!

Milyen jelentősége van?

Az anyaság egy társadalmilag meghatározott dolog: hogy hogyan gondolsz a testedre. Erről vannak szociológiai kutatások, hogy az anyaságnál például ezt tetten lehet érni abban, hogy mikortól és meddig gondolsz magadra testileg anyaként, friss anyaként, gyermekágyas anyaként. Ezt abszolút befolyásolja a társadalmi közmegegyezés. Plusz a GYES hossza.

Ami nálunk extra hosszú…

Igen. Ott van a két szélsőség, például egy amerikai nő, aki 6 hétig van GYES-en, neki teljesen más képe lesz arról, hogy az ő teste milyen és milyennek kellene lennie, mint egy magyar nő, akinél a gyerekágy egy „bemelegítés” a következő, hosszú, friss anyás korszakra. Az amerikai nőnél meg a vége a friss anyás korszaknak, rapid módon letolja azt a pár hetet és megy is vissza dolgozni.

És ez azt is jelenti, hogy a testétől is más működést vár el?

Igen, ha más a norma, akkor a testedhez te is másképp közelítesz. Az anyaságban egyébként is nagy sokk az, hogy mennyire befolyásolnak a társadalmi elvárások. Ha addig egy hippi voltál, egy forradalmár és azt érezted, hogy te mindent úgy csinálsz, ahogy azt jónak gondolod; amint anya leszel, óhatatlanul is elkezded érezni azt, mi az, hogy társadalmi nyomás.

Ez a testre lefordítva: az, hogy például a szülés után fél évvel még egyáltalán nem vagy összeszedett testileg, az egyrészt teljesen elfogadott, a többség úgy is gondolja, hogy jól van ez így, hosszú idő kell még ehhez… Egyébként tényleg hosszú idő kell, de egyáltalán nem mindegy, hogyan viszonyulsz hozzá. Az Anyatest Projektben így aztán előjön a szociológus énem is…

Mesélj arról, hogy honnan indultál!

Táncosként indultam. Táncművészként végeztem és dolgoztam is a kortárs táncban pár évig. Aztán volt egy pont, ahol ebből kiszálltam, tévés műsorvezető és riporter lettem. Akkor azt éreztem, hogy nagyon elegem van a színpadi ömlengésből, abból, hogy mindig magammal foglalkozzak – a próbákon is, koreográfusként is, magamból építkeztem, magamat analizáltam folyamatosan. Meg amúgy se egyszerű élethelyzet kortárs táncosnak lenni. Akkor kezdtem el tévézni, egy jó darabig ez a kettő még párhuzamosan futott egymás mellett…”

A teljes interjú itt érhető el:

https://oromterv.blog.hu/2019/02/25/_a_jo_viszony_a_testeddel_alap_a_jo_elethez

Tetszett?

Share on facebook
Megosztom Facebookon
Share on email
Elküldöm emailben

További cikkek

Feliratkozom a hírlevélre