Villám fogyókúra, zsírégető fogyókúra, brutális fogyókúra, szénhidrátmentes fogyókúra. Csak pár a legnépszerűbb google keresőszavakból. De vajon gondolunk-e arra, hogy nem a diétán múlik minden, hogy pszichés okok is állhatnak az eredménytelenség mögött?
Ha szigorúan nézzük, az evés egy egyszerű fizikai szükséglet kielégítése, de tapasztalatból is tudjuk, hogy ennél ez egy sokkal komplexebb tevékenység. Ünnepek, baráti találkozások nehezen képzelhetőek el evés nélkül. Eszünk ha szomorúak vagyunk, ha örülünk valaminek, ha szorongunk, ha unatkozunk.
Így talán nem is meglepő az az állítás, hogy testünk etetésével nagyon sok pszichés problémát próbálunk megoldani, ami egyes esetekben biológiailag belénk kódolt reakció, de sok tanult mintát is hordozunk magunkkal. Az érzelmi evésről, a túlevés pszichológiai hátteréről mesélt Kulcsár Vajda Enikőnek, az Anyatest Projekt szakmai vezetőjének Leskovics-Ortelli Andrea pszichológus. A cikk az Anyatest projekt “hétfői live” beszélgetés alapján készült. Hallgassátok meg az eredeti interjút itt.
Az evés mint öntudatlan válaszreakció
Amikor egy csecsemő átéli a szülés traumáját, majd végre az anya karjaiba kerül, akkor az anya bőrének érintése, illata, a szívdobogás hangja megnyugtatja. Ehhez a nyugodt állapothoz szinte azonnal párosul a tej édes íze. Ebben az ősbizalmi állapotban, gyakorlatilag a születés pillanatában összekötődik az agyunkban az evés és a biztonságérzet. Az evés önmegnyugtató funkciója ehhez a korai élettapasztalathoz köthető. Ez a tapasztalat aztán tovább erősödik, hiszen evés után a vérkeringésünk a gyomor köré összpontosul, segítve az emésztést, így az agyi vérellátás csökken. Ez az úgynevezett kajakóma állapota, egy nyugalmi állapot.
A fent leírtakból már érthetővé válik, hogy stresszes időszakban az étel után nyúlunk, hogy elérjük a hiányolt nyugalmi állapotot. Ilyenkor nem is érdemes erőltetni a fogyókúrát, hiszen az agyunk nem így van kódolva.
(Természetesen nagyon magas, extrém stressz hatására, az agyat részesíti előnybe a szervezet, így képtelenek vagyunk bármilyen ételt magunkhoz venni.)
Tanult érzelmi evések
A stressz kezelésen túl sajnos vannak tanult beidegződéseink is, amikor egy nehezen kezelhető érzelmi helyzetet evéssel kívánunk megoldani.
Azt tapasztalatból is tudjuk, hogy az evés egy társas tevékenység, családi ünnepek, baráti találkozások nehezen elképzelhetőek étel nélkül. Az ember egy társas lény, így a magányra adott válaszunk mi más lehetne mint az evés.
A gyerekkorban is sok rossz szokás, családi minta rögzül, ami mind arról szól, hogy egy problémára lehet válasz az, hogy betermelek magamba egy kis nasi!
Ha a szülő nyugtatás, unaloműzés, vígasztalás vagy szeretet helyett édességgel kompenzál, ha gyerekként nem élhetjük meg szabadon az érzelmeinket, “maradj csendben!”, “ne hisztizz”, “ne sírj”, hanem ezek “kezelésére” valamilyen étel (kis keksz, csoki) volt a szülői válasz, akkor sajnos felnőttként is csokival vigasztaljuk, szórakoztatjuk vagy nyugtatjuk magunkat.
Élethelyzetek és a fogyás
A fent leírt érzelmi állapotok mellet bizonyos élethelyzetek is növelhetik a túlevés kockázatát. Ilyen életszakasz lehet a terhesség vagy a szoptatás időszaka.
A terhességi elhízás vagy a terhesség alatti túlevés azokra jellemző, (persze ha nem cukoranyagcsere zavar van a háttérben), akik a terhességet megelőző időszakban nagyon szigorú, erősen önmegtartóztató életmódot éltek, és nem feltétlenül csak a táplálkozás szempontjából. Ha az volt az alap attitűd, hogy teljesítményhez kötötten jár csak “jutalom”, akkor a terhesség felszabadít, mentesít az elvárások alol, hiszen akkor minden a babáról szól!
A szülést követő hónapokban a hihetetlen fáradtság hónapjait éljük át. Ez az élethelyzet mindenkinél megborítja az evési szokásokat. Leskovics-Ortelli Andrea szerint egy mítosz, hogy szoptatás alatt lefogyunk.
A kialvatlanságot, fáradtságot az agyunk energia hiányként éli meg, jelzi a szervezetnek, hogy energiára van szüksége. Ez a jelzés sajnos szénhidrátéhség formájában jelenik meg. Így ugyan fáradt vagyok, nem éhes, de mégis eszem.
A menstruáció, szülés, szoptatás időszaka után lassan megérkezik a menopauza időszaka, ami nagyon komoly hormonális változásokkal jár. Lelassul az anyagcsere, így akár ugyanannyi kalória bevitellel is hízhatunk. De ebben az életszakaszban is szerepet játszhatnak az érzelmek. Hogy vagyok a nőiességgel, a korommal, mennyire stresszel ez a változás?
Amikor a fogyás ellen tiltakozik a lelkem
A rossz mintázatokon túl mélyebb pszichés gátak, tiltások is állhatnak az elhízás, illetve a fogyókúra-kudarcok hátterében. Komoly gyerekkori, tinédzserkori vagy akár transzgenerációs traumákra is fény derülhet egy terápia során. Előfordulhat, hogy tudat alatt a fogyást tiltjuk meg magunknak. Nem lehetek vékony, nem lehetek csinos, mert az valamiért nem biztonságos! Ezekre a traumákra rossz evési szokások rakódnak, jól elrejtve a probléma gyökerét.
Le tudok fogyni egy pszichológusnál?
Leskovics-Ortelli Andrea pszichológus nulladik lépésként definiálta azt a terápiás munkát, amit a fogyás érdekében egy pszichológusnál történik. Volt olyan páciense, aki pár alkalom után, megismerve elakadásait korrigálni tudott, és sikeresen lefogyott. Olyan ügyfele is volt, aki két évig járt hozzá, de az első évben semmit nem fogyott, ellenben a második év alatt 30 kilót adott le. A terápiával az elakadás megtalálása és oldása a cél, nem a fogyás!
Általánosságban elmondható, hogy a terápia során körbejárják, hogy mik azok a helyzetek amikor a páciens többet, intenzívebben, mást eszik. Illetve mikor, milyen helyzetekben működik jól az evés, mikor nincs probléma a túlevéssel.
A pszichológus és a páciense megbeszélnek egy evési menetrendet. Meghatározzák, hogy napi 3, 4 vagy 5 alkalommal, mekkora mennyiségű ételre van szüksége a kliensnek. Ilyenkor bevonásra kerülhet dietetikus. A legfontosabb azonban, hogy két étkezés között nem szabad semmit enni. A két étkezés közötti nassolások az érzelmi evés “melegágya”! A közös munka arról szól, hogy feltérképezik, feldolgozzák és újraírják azokat az helyzeteket, amikor megbillen a terv. Azaz megtalálni, érteni és felülírni azokat a helyzeteket, amikor mégis csak becsusszan egy kis nasi, kiflicsücsök vagy egy fél túrórudi.
Hogyan gondoskodjak jól magamról?
Fontos eleme a pszichológussal folytatott munkának az érzelemszabályozás, határtartás tanulása. Az érzelmi-evők sokszor nem tisztelik a saját határaikat, és nem tudják tartani a határaikat másokkal szemben sem. Túlterhelik magukat, nem képesek nemet mondani a feladatokra, és a nap végén, teljesen elfáradva az evés jelenti az öngondoskodást.
A terápiás munka során újratanulható, hogy hogyan gondoskodjunk magunkról jól, a határszabás, hogy kell nemet mondani, kinek a véleménye számít, kiéié nem. Sok olyan apró képességet kell elsajátítani, amit sem az iskolában sem a családban nem sikerült.
Amikor a lelked éhes, a tested etetése nem megoldás
– olvashatjuk Leskovics-Ortelli Andrea oldalán. Egyszerűnek tűnik, de nehéz feladat. Habár a vékonyság önmagában nem egyenlő az egészséggel, a permanens fogyókúra garantáltan káros. Ha kihívás jelent nekünk a fogyás, nem árt utána járni, hogy mi is van a lelkünk mélyén.
